A webquest-módszer lényege, hogy a pedagógus a megfigyelő szerepébe bújik, segíti, terelgeti a diákokat, de már nem ő az elsődleges információforrás. A tanító és a tanulók között tehát nem puszta ismeretátadás történik, a diákok nem csupán passzív befogadók, hanem aktívan hozzájárulnak az ismeretek megszerzéséhez, mégpedig úgy, hogy nekik kell megkeresni a szükséges információkat egy adott témához kapcsolódóan. Fontos, hogy a talált információkat fel is tudják használni, és hogy össze tudják kapcsolni korábbi ismereteikkel.
A módszer fejleszti a diákok digitális kompetenciáját. Meg kell tanulniuk az interneten felhalmozott hatalmas információmennyiségből kinyerni a számukra releváns adatokat, megbízható forrásokat felhasználva. Ráadásul nagyon hasznos szerintem, mert amíg böngészik az oldalakat és keresgélnek, olvasgatnak, meg is marad az információ, nem kell külön tanulniuk. Nyelvórákhoz kapcsolódóan pláne jó, mert az idegen nyelvű oldalak böngészésével fejlődik az olvasott szöveg értésének képessége.
A szociális kompetenciát is fejleszti, hiszen nem egyedül kell megbirkózniuk a feladattal, csoportmunkában dolgozzák fel az adott témát. Megtanulják beosztani a feladatokat, amikből a végén egy egységes munkának kell születnie, nézeteltérés esetén meg kell oldaniuk a konfliktust, be kell tartaniuk a határidőt...
Ki is próbáltam a webquest-et, egy németórához hoztam létre egy oldalt, melyet ITT nézhettek meg.
Szuper ötlet az országismereti tudnivalókat ilyen formában feldolgozni. :) Nagyon tetszik az oldal.
VálaszTörlésCsatlakozom Rékához, szerintem is remek az öltet, illetve tök jó, hogy hoztál egy linket, ahol még több dolgot tudhatunk meg a témáról :)
VálaszTörlésKöszönöm :)
VálaszTörlés